Hogyan állunk egy héttel az indulás előtt?

Jövőhéten ilyenkor már marhára izgatott leszek, másnap ugyanis indulunk Párizsba. Bár az ötletet loptam (hogyneperszepláne), de Camino előtt kicsit párizsozunk J-vel. Jó lesz. Még semmit nem készültem Párizsból, se térkép, se útikönyv se egy árva internetes oldal átböngészése nem volt még. Majd valamikor, elvégre még van egy hetem. Halogatás rulez.
Viszont csináltam próbapakolásokat a zsákba. Elsőre hat kilót hoztam össze, másodjára nyolcat. És még mindig nem volt benne minden, így máris selejtezni kényszerültem. Tornacsuka repül, ő már nem fog spanyolföldön porosodni, helyette Scholl szandál láthat világot. GPS-t sem visszük, a spanyol térképe csapnivaló, Irun-t meg sem találta, így inkább az etapok lementegetésébe és kinyomtatásába feccöltem időt. Szép lett. Most az albegue-ket vadászom össze, bár mindenre úgy sem lehet felkészülni. Izgi lesz, az már szent.
Ma voltam két outdoor boltban is, hátha mégis sikerül zip-off gatyót venni (közben szétáztam a meglepetésekre építő holland időjárásnak köszönhetően). Nem jött össze. A női méret továbbra is túl nagy, gyerekméret meg újabban nincs. Így lemondok a lecipzárazható nadrágszár kényelméről és majd maximum az erdőben egy fa mögött fogok átvedleni rövidnadrágba déltájban, ha túl meleg lesz a reggeli induláshoz képest. Azt hiszem ez még nem meríti ki a tragédia fogalmát...