Santander-ben beolvastam Sergio-nak, miutan nem volt kepes 5 percet varni ram, mikozben en allandoan vartam ra. Nem tudta kivarni mig megeszem a hamburgerem es eltunt a szupermarketbe, ahova en viszont mar nem tudtam bemenni (pedig szerettem volna), mert persze a Decathlon-ban vasarolt cuccait meg ramhagyta es negyedoraig tartott neki, mig eldontotte milyen gyumolcsot akar venni. Szoval kicsit felhuztam magam es beolvastam neki. Erre nem szolt tobbet hozzam es este sem szolt nekem, amikor mentek vacsorazni - ez viszont bunosag is volt raadasul. Na mindegy, ugyis idegesiteto volt szegenyke es legalabb ezentul nem fogja senki folyton lenyulni az etapterkepeimet. Persze azert bant is valahol, hogy igy valtunk el - nem jo dolog osszerugni a port senkivel sem.
Reggel iszonyat koran keltem, 6 ora 39 perckor el is indultam. A varosbol kifele tartva egyutt kovettem a jeleket egy 60 ev koruli belga testverparral, majd ok kesobb elmentek kavezot keresni. Rolam pedig kiderult, hogy jobban kellene figyelnem, ugyanis sikerult egy hamis jelet kovetnem, ami visszavezetett az albergue ele. Kicsit felhuztam magam, 40 percet elveszitettem. Gyanus volt pedig, hogy visszafele megyek, de hat gondoltam, csak nem csapjak be a szegeny peregrinat. 40 percet veszitettem. Masodjara mar szaporaztam lepteim, kiderult, hogy 2 jelzes volt. Egy balra, egy jobbra. A masikat nem vettem eszre...
Kesobb beertem a belgakat, egesz nap veluk mentem. Egymassal flamandul beszelgettek, erdekes volt, mert ok nem horognek, mint a hollandok :) Idonkent ertettem is, mit mondanak. A ficko egesz kis eloadast tartott nekem tortenelembol. Iszonyatosan elvezem, mikor uj embereket ismerek meg. A Camino meg mindenfele naciot osszehoz.
Mogro-ban megalltunk egy tejeskavera (Cafe con leche), ugy ereztem jol vagyok, semmi panziozas. Mentem tovabb. Utkozben egy kamion szele lefujta a fejemrol a kalapomat, berepult egy birtokra, amit elektromos kerites vett korul. Jott a neni nagy bottal, kiszedte nekem, kozben mutogatta nevetve, hogy kellene valami gumi vagy zsinor ami a fejemhez fogja...
Requejada elott iszonyatosan hosszu ideig mentunk valami vezetek mellett, volt vagy 30-32 fok, azthittem szetsulok. Igazabol Santinalla del Mar-ig akartunk menni, mert Requejada-ba a szallas csak 6 szemelyes, de azert bekukkantottunk. Mar csak 2 hely volt. Ott ult a ket dan nagyi es ket fiatal lany, mint kiderult kesobb finnek. Az egyik dan nagy rogton kozolte is, hogy remeli en itt maradok, de en lelkiztem egy sort, hogy nem akarom elfoglalni a belgak elol a helyet. A belga bacsi meg eroskodott, hogy nekik tokjo lesz a panzioban a dan nagyi meg azt sugdosta kozben a fulembe, hogy ne aggodjak, a belgaknak biztos sok penzuk van, milliok a bankban :) A hospitalera meg ossze-vissza olelgetett, egeszen megzavarodtam, annyi kedvesseg zudult felem. Maradtam. Osszecimbiztem a finn lanyokkal, megvitattuk, hogy nyelvrokonsag ide vagy oda, a ket nyelv nem hasonlit. Kesobb otosben megvacsoraztunk a hospitalera barjaban, nagyon jol ereztem magam.
Kozben erkezett meg ket zarandok: egy idos osztrak bacsi (Debrecen! - kiabalta, mikor mondtam hogy magyar vagyok) es egy 66 eves francia neni. Hihetetlen mennyi idos ember zarandokol. Annyi energiajuk van, amit en elkepzelni sem tudok.
Ejszaka nem sokat aludtam, hoseg volt, plane a 3 emeletes agy legtetejen. Vartam a reggelt. Megbeszeltem a dan nagyikkal, hogy veluk kelek koran es egyutt megyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése