Ujabb szornyu nap. Pedig jol kezdodott, mert sutott a nap. Kicsit roviditettem, es Ribadesella-ig az AS-263 jelzesu autouton mentem. Koran volt, igy nem volt nagy forgalom. Ribadesella-ba erve ugy dontottem, hogy meglatogatom a turista informaciot, nehogy megint olyan meglepetes erjen, hogy esetleg zarva van az albergue La Isla-ban. Az iroda elott osszefutottam az uj-zelandival, gratulalt, hogy vidam vagyok es tele energiaval.
Hamar elertem San Esteban-t, majd Vega tengerpartjara erve tartottam egy kis cafe con leche es bocadillos szunetet. Ezutan az ut csak rosszat tartogatott szamomra. Alig hagytam el Vega-t, nekikezdett esni az eso es a hatralevo 10 km-en abba sem hagyta. Eleinte meg imadkoztam, hogy alljon el, kesobb mar nemtorodomsegbe sullyedtem es csak mentem, csak mentem es csak mentem. Ekkor mar szepen fajt a bokam. Kulon inyencseg volt, hogy valahol elvesztettem a jelzest megint es sikerult a fouton maradnom, ami ebben az esetben pont nem roviditest, hanem kerulot jelentett. Nem is akartam tudni hany kilometerrel mentem tobbet. Nem voltam duhos, nem sirtam, csak flegman es beletorodve mentem tovabb. Mikor vegre La Isla-ba ertem kicsit felviditott a sok siraly latvanya a parton, majd ismet megtevesztett az Aszturiaban eloszretettel hasznalt kagylojelzes a nyilak helyett, es valami szornyen magas fuvel benott orvenyre mentem fel, a cipombol mar bugyogott ki a viz. 10 perc utan rajottem, hogy ez nem lehet az albergue fele vezeto ut, visszaverekedtem magam a foutra es meglattam az "Albergue de peregrinos" tablat. Elkezdtem nevetni kinomban, majd kesobb kicsit pityeregtem, mikor tovabbra sem talaltam a szallast. Total szetaztam, mindenem vizes volt, kegyelemert konyorogtem a Joistenhez, hogy vegre szanjon meg. Vegul egy ember utbaigazitott, hirtelen osszetalalkoztam a belgakkal is. El sem hittem, hogy vegre sinen vagyok. Az albergue-ben tovabbi ismerosokkel talalkoztam: a norveg Tag-gal es a cseh Lucie-val. Plusz szolgaltak egy jo hirrel is, hogy bizony van albergue Piñeres-ben, elozo nap ok ott aludtak. Szuper uj hely, nappalival, tevevel, feszerelt konyhaval es mosogeppel. Azt hittem mentem gutautest kapok. Soha tobbet nem hallgatok masra, csak a sajat megerzesemre... Ugyhogy maradok egyedul, a labamnak is jobb ha a sajat tempomban gyaloglok es nem kell igazodni mashoz. Aztan a szallason majd talalkozok masokkal, ha netalan tarsasagra vagynek.
Az este jol telt, borozgattunk a teraszon, Tag meselt a 6 evig tarto Fold koruli hajoutjukrol a felesegevel, kiderult hogy Lucie szereti a csabai kolbaszt. Masnapra Sebrayo-t celoztuk meg, en pedig remeltem hogy a bokam jobban lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése