Meg elozo nap megegyeztunk a dan nagyikkal, a norveg Tag-gal, a cseh Lucie-vel, hogy Llanes-bol Piñeres de Pria-ba megyunk. Nincs messze, de az albergue-ben csak10 hely van - legalabbis a guide szerint. Koran keltunk, a nagyik iszonyat sebesseggel indultak el, hamarosan Tag es Lucie is lehagyott minket. Mi Annika-val szep lassan mentunk, aztan Poo-nal megint osszetuzesbe keveredtunk a jelekkel es vegul sikerult egy Porrua nevu helyen kilyukadni, tettunk vagy 4-5 km kiterot mindkettonk legnagyobb oromere.
Ez a nap valahogy nem volt tul jo. Hihetetlenul faradtak voltunk, a betervezett 20 km-res ut valahogy teljesithetetlennek tunt. Nueva-ban aztan osszefutottunk az uj-zelandi Kerry-vel es egy masik nemet lannyal, akik kozoltek az evszazad johiret: nincs albergue Pñeres-ben, bezart. Es ezt a turista informacional mondtak, igy igaznak hittuk. En hajlando lettem volna meg elgyalogolni a 10 km-re levo Ribadesella-ba, de Annika teljesen befordult, mindenaron a Nueva-i panzioban akart maradni. Engedtem, aztan megbantam. Lealkudtuk az arat, erre a tulaj egy koszos szobat adott azzal, hogy 5 perc mulva kitakaritja. Ebbol majd egy ora lett, majd felrobbantam idegessegemben. Ereztem en, hogy tovabb kellett volna menni, miert is nem hallgattam a belso hangra?
Mosni se lehetett normalisan, a borus-nedves idoben semmi nem szaradt meg. En persze meggondolatlanul egybol kimostam az osszes zoknit es csak kesobb realizaltam, hogy masnapra nem lesznek szarazak es nem lesz mit felvennem, igy este kenytelen voltam beruhazni egy hihetetlenul elenkzold zokniba Nueva-ban.
Annika bedepressziozott, igy jobbnak tartottam ot magara hagyni es egyedul folytatni masnap. O csak San Esteban-ig akart menni, en meg La Isla-ig. O lustalkodni akart masnap, en meg 7 korul indulni. Megegyeztunk, hogy kulon folytatjuk. Valoszinuleg nem fogunk mar talalkozni, de remelem a depressziojat lekuzdotte azota.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése