Napsuteses bevonulast kepzeltem el, de szemerkelt az eso. Ahogy meglattam a Santiago de Compostela tablat hirtelen lepergett elottem az egesz ut. Hihetetlennek tunt, hogy majdnem 5 hete uton vagyok, hogy mekkora utat megtettem, hogy milyen csodalatos helyeket lattam, hogy milyen erdekes emberekkel talalkoztam, hogy mennyi mindent tortent es most itt vagyok.
A nagyikkal beultunk kavezni, majd egy altaluk emlegetett albergue (Albergue Acuario) fele vettuk az iranyt. Kiderult, hogy egy magyar srac is dolgozik ott, de csak nahany percre futottam ossze vele tegnap delutan. Mikor meghallottam mas magyarokat beszelgetni az albergue-ben hihetetlenul fura volt, 5 hete csak angolul ertekezek (meg neha probalkozom spanyolul, hehe).
Lepakoltunk, aztan irany a belvaros. A katedralis gyonyoru kivul-belul egyarant, kar hogy tomegek kigyoznak odabent. Barmilyen templomot bejarni ugy az igazi, ha ures. Kesobb kivartam a sort, hogy megkapjam a compostela-mat, utana pedig csak maszkaltunk ossze-vissza. Osszefutottunk egy nemet lannyal, Teresa-val, akit a nagyik jol ismertek, de en is talalkoztam vele az ut soran nehanyszor, csak a nevet nem tudtam. Negyesben elmentunk sangriazni, aztan meg ebedelni. Jo hangulatu delutan volt, de lelkiekben mar keszulodtem a finisterre-i utra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése